LA HIERBA
Ya estaba seca y rota
la conocí entre las piedras abandonadas
nació
el vuelo de las nubes con sus crestas doradas
al mediodía el sol la miró malvadamente
con sus ojos brutales al día siguiente
atormentada por el hambre se inclinó y murió
en ese mismo instante el viento
cálida y suavemente la acarició
____________________
en "Clous. Poèmes hongrois et français", Marlyse Pietri, ed., Éditions Zoé, Ginebra, 2016. Trad. del húngaro al francés, Maria Maïlat. Versión del francés al castellano, Eduardo Conde. En la imagen, Agota Kristof (Csikvánd, Hungría, 1935-Neuchâtel, Suiza, 2011. Residente en Suiza desde 1956) por Louis Monier (Le Monde)
L'HERBE
Elle était déjà desséchée et cassée
je la connaissais parmi les pierres abandonnées
elle était née
parce qu’elle voulait vivre seule et voir
la cavale des nuages aux crêtes d’or
à midi le soleil la toisa méchamment
de ses yeux brûlants le lendemain
la faim la tourmenta elle se pencha mourut
au même moment le vent
chaleureusement et doucement la caressa
***
A FUSZÁL
Már száraz volt törött én
ismertem elhagyott kövek
közt született
mert egyedül akart élni és látni
az aranyhegyű felhők futását
délben a nap ránézett gonosz
tüzes szemekkel másnap
éhség gyötörte lehajolt meghalt
akkor a szél melegen és lágyan
megsimogatta
(Fuente: Jonio González)
No hay comentarios:
Publicar un comentario